Mesélek egy történetet, amit meglehet, hallottál már. Szándékosan csak a végén mondom el a szereplők nevét, hogy izgalmasabb legyen kitalálni, kikről van szó.

Egyszer volt, hol nem volt, sok-sok évvel ezelőtt élt egy házaspár. Egy egyszerű, de takaros házikóban laktak, és ahogy mondani szokás, megették már a kenyerük javát.

Megülték már az arany, sőt a gyémánt lakodalmukat is. A gyermekeiket becsülettel felnevelték, kitaníttatták, kiházasították.

Többnyire kettesben töltötték a napjaikat. A gyerekek és az unokák messze laktak, ezért ritkán találkoztak velük.

A férfi a szőlőt gondozta, a kertet művelte és az állatokat etette. Az asszony készítette az ételeket, ő mosott, és ő szőtte a ruhaanyagokat is. Nem voltak gazdagok, egyszerűen, szerényen éltek. A ruhájuk már egy kicsit megkopott, a házon is lehetett volna mit csinosítani, de ennivalójuk mindig akadt.

Bár nem volt se tv-jük, se rádiójuk, még internetük sem, mégsem unatkoztak. Mikor végeztek a napi dolgokkal, történeteket és álmokat osztottak meg egymással. Máskor vagy a jövőt tervezték, vagy a régi emlékeket idézték fel.

A szomszédaik irigy, rosszindulatú emberek voltak. Nem is beszéltek velük a szükségesnél többet. Barátságosak és udvariasak maradtak, de tartották a távolságot.

Történt egyszer, hogy két vándor érkezett a faluba.

Senki nem ismerte őket. A két idegen szállást és egy kis élelmet kért. Sorra bekopogtak a házak ajtaján, de sehol se látták őket szívesen.

Ágrólszakadt, nyomorult kinézete volt a két férfinek, talán apa és fia lehettek.

A falubeliek sorra kergették el őket, fenyegetőztek, hogy rájuk uszítják a kutyákat, ha el nem kotródnak. Egy házban sem adtak nekik még egy kupa vizet sem.

Idős házaspárunk a falu legutolsó házában lakott. A csavargó kinézetű férfiak elérték az ő házukat is, bekopogtak hozzájuk is. Csak egy kis élelmet és szállást kértek valami fedett helyen.

Az asszony az urára nézett, aki bólintott. Megszánták az idegeneket, megosztották velük szerény vacsorájukat. Éjszakára helyet csináltak nekik az istálló szalmájában.

Másnap kiderült, ki volt a két idegen. Zeusz, a görög főisten, és Hermész, a fia. Annyira megharagudtak a falu lakóira, hogy árvizet bocsátottak a falura. Az árvíz elpusztította a házakat, és a lakosok halálát okozta..

Egyedül a jóságos idős házaspár menekült meg. Viskójukat az istenek erős templommá változtatták, ami védelmet nyújtott nekik.

Mikor megkérdezték az istenek, hogy mit kérnek cserébe vendégszeretetükért, ezt válaszolták: Szeretnénk, ha együtt öregedhetnénk meg, és halálunk után is együtt maradhatnánk.

Teljesült a kívánságuk. Halálukig az új otthonukban élhettek, és amikor meghaltak, fává változtak.

Az asszonyból hársfa lett, a férfiból tölgy. A gyökerüktől a koronájukig összekapaszkodtak és így maradtak örökké együtt.

Nos, hogy hívták őket? :)

Igen, a történet a görög mitológiából lehet ismerős. A nőt Baucisnak hívták, a férfit Philemonnak. Őket, mint Philemont és Baucist szokták emlegetni, a sírig tartó szerelem megtestesítőit.

Manapság már sajnos egyre ritkább, hogy akár 20-25 évig is együtt maradjon egy pár.

Ha ez meg is történik, még sokkal ritkább, hogy jó kapcsolatban legyenek.

Ez pedig nagyon szomorú. Az életben a legfontosabb dolgok az emberi kapcsolatok.

Szülő-gyermek kapcsolatok, baráti kapcsolatok, rokoni kapcsolatok, párkapcsolatok.

A másik ember szeretete a legjobb dolgok egyike, amit kaphatunk. A legértékesebb dolog, amit adhatunk másnak, az a szeretet (és annak megnyilvánulásai).

Mégis, annyira elfoglaltak, hajszoltak, fáradtak vagyunk, annyira rosszul gazdálkodunk az időnkkel, hogy sokszor a legfontosabb dolgokra nem marad elég.

Sokszor csak akkor döbbenünk rá erre, amikor már túl késő. Már nincs több lehetőségünk kifejezni a szeretetünket…

Azoknak a pároknak, akik együtt öregednek meg, sokszor krízishelyzetet jelent, amikor a gyerekeik kirepülnek.

Ha addig csak a munkának és a gyerekeiknek éltek – ez még a jobb verzió, vannak alkeszok és más függők is, - akkor most jobb esetben marad a munka. Ha a nyugdíjazás is közel, akkor hamarosan munka se lesz.

És mi marad?

A jó öreg házastárs, akivel már 10 éve nem beszélgettek egy jót?

Mert csak a napi intéznivalókat beszélték meg?

Mert unalmas életük volt, és ahelyett, hogy felhúztak volna egy bakancsot és megnéztek volna egy szép tájat, az összes szabadidejükben a tv-t bámulták?

Mert már sok éve nincs kedvük hozzáérni se az elslamposodott társukhoz?

Mert az bármit is tesz, úgyis csak a rosszat fogják abból észrevenni?

Mi történt?

Legalább van egy barátjuk? Legalább a gyerekekkel jó a kapcsolatuk?

Hogy lehetett így tönkretenni egy szerelmet?

Mert azért szerelem, ugye, az volt?

Ne várd meg, hogy ilyen marcangoló kérdéseket kelljen feltenni magadnak!

Mit tegyél, ha együtt akarsz megöregedni a pároddal, de valós, szerető kapcsolatot akarsz, nem csak egymás mellett élést?

1. Válassz jól!

Minden a párválasztásnál kezdődik. Bár mindenki sokat változik élete során, ha jó az alapanyag, akkor az már fél siker.

Emberek ezrei kötnek szerelmi kapcsolatokat szabad választás eredményeképp.

Mégis hiba van a gépezetben, mert az esetek többségében szakítás lesz a vége.

Volt egy haverom, akinek tetszett egy lány. Komoly kapcsolatot nem akart vele, de szívesen eltöltött volna vele pár élvezetes órát.

Igen ám, de a lány röviddel előtte találta meg élete szerelmét, így esélytelen volt haverom elképzelése.

Neki azonban ez nem szegte a kedvét, és ezt mondta: „Van időm várni. A statisztikákból kiindulva előbb-utóbb szét fognak menni. Majd akkor jön el az én időm.”

Megdöbbentő, és azért, mert sajnos igaza van. Csak ki kell várni…

Hosszútávon főleg a hasonló értékrend és a barátság számít.

Egy ismerősöm nagyapja mondogatta ezt: „Kisfiam, olyan nőt válassz feleségül, akivel jót lehet beszélgetni. Mert eljön majd az az idő, amikor mást már úgysem tudtok csinálni.”

2. Ápold a kapcsolatodat!

Az a szobanövény, melyet nem gondoznak, előbb-utóbb elpusztul.

Az a párkapcsolat (és bármelyik kapcsolat is), melyet nem ápolnak, előbb-utóbb elsorvad.

Emberek ezrei hagyják az emberi kapcsolataikat elsorvadni az évek során.

Egy minőségi párkapcsolat drágább. Több energiát igényel. Időnként fárasztó a másik kedvére tenni. Időnként fárasztó ügyelni arra, hogy vonzóak maradjunk. Időnként fárasztó megemelni a se..ünket és elmenni egy moziba vagy sétálni.

Mindennek ára van. Vajon megéri kifizetni? Megtérül?

3. Tanulj meg kommunikálni és kezelni a konfliktusokat!

Minden kapcsolatban adódnak félreértések, viták, nézeteltérések. Ahol van élet, ott van nehézség is.

Érdemes rászánni az időt, és utánaolvasni, vagy egy tanfolyamra elmenni, hogy megtudd, mit tehetsz a békés, veszekedésmentes együttélés érdekében.

Sajnos kommunikációt és konfliktuskezelést még nemigen oktatnak az iskolákban (Minek is? Mert mi szükség lehet rá? – ugye?), így a szükséges tudást magadnak kell megszerezni.

4. Törekedj arra, hogy boldog legyél!

A körülményeidtől függetlenül is lehetsz boldog. Szerencsére nem kell megvárni, hogy minden stimmeljen. Ilyen úgyse lesz szinte sosem.

Legyen minden nap valami örömöd!

Vedd észre a jó dolgokat (azt a sok picit), ami történik Veled! Legyél hálás értük!

Mindjárt jobbnak tűnik a világ és jobban érzed magad.